A Vértesszőlős felé vezető országút mentén, ahol elfogynak a főutca házai, kitárul az Öreg-tó teljes szépségében.
Ősidők óta lakott volt ez a vidék: vaskori, alatta új-kőkori emberi telephelyre bukkantak a régészek a Tófarok közelében. Gyönyörködés közben nem is gondolunk arra, hogy mai formájában komoly vízmérnöki munka eredménye a több mint 200 hektár nagyságú vízfelület. A XVIII. században Mikoviny Sámuel pozsonyi mérnök volt az, aki a most is működő zsilipekkel és gátakkal meghatározta a tó nagyságát. Így évente lehetővé válik a tó vizének leeresztése és az őszi lehalászás. Érdemes továbbsétálni az Öreg-tó partján. Háborítatlan természetvédelmi területen jutunk el a modern szállodák, panziók, éttermek, pavilonok érintésével a Tófarokig. A volt erdei tornapályán sétálva az Által-ér kőhídjától a folyásiránnyal szemben haladva 400 méterre elénk tárul a gyönyörű Derítő-tó. A halban gazdag vizű horgásztanya az év bármely szakában szívesen várja a pecázás szerelmeseit.
A tó kiemelt fontosságú vízi élőhely, ritka madárfajok a vonulási időszakban tömegesen megtalálhatók a tó környezetében. Rendszeresen 20 000 egyednél is több madár tartózkodik itt. A vetési lúd (Anser fabalis) európai telelő állományának 12%-a tartózkodik itt. A nagy lilik (Anser albifrons) szintén jelentős állománya telel a tavon.
A ludak közül még a nyári lúd (Anser anser), a rövidcsőrű lúd (Anser brachyrhynchus), az apácalúd (Branta leucopsis) és az örvös lúd (Branta bernicla) is megtalálható a területen. A fokozottan védett vörösnyakú lúd (Branta ruficollis) vonuló egyedeit egyre gyakrabban látni errefelé. Az átvonuló – telelő madártömegek megfigyelését segíti a tó partján 1999-ben felállított 11 méter magas megfigyelőtorony is.
A tavat ősszel leürítik, tavasszal feltöltik. Mivel klasszikus árapasztó mederrel illetve műtárggyal nem rendelkezik – ellentétben a völgyzárógátas tározók többségével – a vízszintszabályozáson, feltöltésen-leürítésen kívül az árapasztást is az öt zsilipen keresztül kell megoldani. Az öt zsilip közül legjelentősebb a Vecserei zsilip. A tatai Öreg-tó, a völgyzárógát vízfelőli kőtámfala és az öt zsilip a Magyar Állam tulajdona, kezelője és üzemeltetője az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság. 1939, 1953, és 1963 nyarán levonuló katasztrofális árvizek rámutattak a nagyvizek levezetésének hiányosságaira. Az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság ezért 1968–1969-ben átépítette a Vecserei zsilipet gyakorlatilag a mai formájára. Azóta csak kisebb-nagyobb karbantartási munkákra, illetve a mozgató berendezés korszerűsítésére került sor 1986-ban.
