A vár közelében, az Öreg-tó egy kis mesterséges szigetén, közel a parthoz, óriási platánfa árnyékában szikár férfi bronzszobra áll.
Kezében hosszú, vékonyszárú nádszerkezet. Kovács Mária szobrászművész ezért az alkotásért elkészültekor megkapta a kor egyik legértékesebb képzőművészeti kitüntetését, a Ferenc József-díjat, majd Magyary Zoltán professzor kezdeményezésére, Tatára került az alkotás. A Miklós-malom közelében állt 1958-ig, később a nagytemplomba került. Tata Barátainak Köre 1989-ben meghívta a művésznőt Tatára. Ő választotta a kis szigetet a szobor helyéül.
Nem mindennapi, hogy egy szobrot egy tó vizében állítanak fel, de Keresztelő Szent János bronzalakjának több érdekes pillanata is akadt hányattatott sorsában. Nagy Kovács Mária szobrászművész alkotása 1943-ban készült el, Budapesten. A szobor rögtön díjat is nyert, az akkoriban osztott egyik legmagasabb kitüntetést, a Ferenc József Nagydíjat vehette át érte az alkotó. A mű a velencei Biennálén is bemutatkozott, nem is akármilyen sikerrel: innen aranyéremmel tért haza. Magyary Zoltán kezdeményezésére került ezután Tatára, a Melegvíz partján külön teret alakítottak ki neki.
Azonban a második világégés nyomott hagyott rajta, a sérült szobrot pedig restaurálás után a... na hova? A Malom-tó szigetére állították. 1958-ban valaki legarázdálkodta, ezért bemenekítették a római katolikus templomba. A rendszerváltás küszöbén, restaurálását követően a Tata Barátainak Köre meghívta az idős alkotót, aki maga választotta ki, hol állítsák fel újra a szobrot. Döntése értelmében ma egy kis mesterséges szigeten áll az alkotás, közvetlenül a vár tövében. 1989. május 27-én helyezték el ide, azóta emeli áldásra kezét minden arrajáró felé.
A téli, alacsony vízállásnál száraz lábban megközelíthető, ilyenkor gyakran másznak fel hozzá a gyerekek - és néha mi felnőttek is, mint például most, az öreg-tavi lehalászáskor.
